Régen etetek ezen a helyen ahol egy kis Széncinegével kötöttünk állandó barátságot. Ez a kapcsolat csak a téli hónapokban tart. Addig nem nyugszik míg a kezemből el nem vesz egy pár falatot. Ezt hangos csérogással szokta jelezni. Gondoltam,hogy a ruházatom alapján azonosít be,de ez nem nyert ,mert ruhát váltottam és akkor is követelte a neki járó betevőt. Újabb teszt következett: ember csere.
Azaz a párommal is kipróbáltuk. Annak ellenére,hogy egyen kabátunk van az ő kezéből sokkal nehezebben és ritkábban vette el a finom falatokat. Így bebizonyosodott,valóban én vagyok a barátja :)
 |
Mutasd mid van?
Itt gondolkodóba esett.
Ruha váltás: zöld kabát.
Jó a kondícióm :) |
Már jól laktam.
Fotókat Harangozó Adina készítette
Ez lenyűgözőőőőőőőő! Odavagyok! Teljesen!!!!Annyira édes!:)
VálaszTörlésÉs hogy kezdődött ez a kézből etetés?
Általában ugyan abban az időben mentem.Szerintem kifigyelte és egyre közelebb jött.Aztán próbáltam hátha kézből is elveszi a szotyit.
VálaszTörlésEz azért hosszabb ideig tartott,mert egy jó darabig csak kerülgetett.
Azóta már ahogy írtam többször kisérleteztem.
Ez nem igazság! Tőlem az ablakból csak "lopkodja" a szotyit :-)
VálaszTörlésEz egy hosszú barátság eredménye :)
VálaszTörlésKaresz! Itt a jó idő, már önellátók a madárkáink? Sajnos hűtlenkednek, és már ritkán jelentkeznek. A fészek iránt sem tanusítanak érdeklődést. Ha nem jönnek a cinkék, vágok egy nagyobb lyukat, és beköltöztetem a galambot :-)
VálaszTörlésHa a SOTE-n jár, kérem nézzen be hozzánk. Üdv.Engelmann Erzsi
Az én etetőimre sem járnak a madárkák,de az itatóimra annál inkább. Ahogy tudok benézek:)
VálaszTörlésüdv: Karesz