2014. március 11., kedd

Gemenci erdőben jártunk

Ez a nagy ártéri erdő sok meglepetést rejt magában. Bár az idelátogató nem tudhat meg minden titkot az erdő sűrűjéről, mert nem barangolható be még engedélyekkel sem ez a nagy rengeteg. Mi februárban egy borús, esős napon kezdtük meg túránkat. Sikerült egy lovasszekérrel az egyik etető  útvonalat bejárnunk.

Manci és Márti útra készen

Felpakoltuk a kocsira a cuccunkat is :)
Először őzeket, majd szarvasokat, vaddisznókat és réti sasokat láttunk.

A levegő királyai
 Bár az idő nagyon kedvezőtlen volt a fotózásra, azért mindenképpen élmény a vadak közelében lenni. Nagyon nagy volt a sár, ami jócskán nehezítette illetve lassította az előrehaladásunkat. A két erős ló azért kitartóan húzott minket és az elemózsiával megrakott kocsit. 12 állomáson helyeztünk ki tápot és kukoricát az éhezők számára.

Boldogan csámcsogó

Őz

Őzbak
 A madarak is érezték már a tavasz közeledtét, így hangos dalukkal köszöntötték a rügyfakadást. Fakopáncsok, fekete harkályok, cinegék, csúszkák, fakuszok szorgosan keresgéltek a fák törzsein élelem után.

 fakopáncs

 A vaddisznó kocák már túl vannak az ellésen, a kis csíkos malackáik  fürgén követik anyjukat, ha valami furcsa neszt hallanak. Érdekes érzés vesz hatalmába minket, valahogy ez a nyugodt erdő mégis rengeteg életet, mozgást, hangot rejt magába, de jó is lenne ezeket mind felfedezni...

Szarvasbikák




Valaki figyel
 Estére kimerülten és éhesen érkeztünk a Bárka pihenőházba, ahol jó melegben ízletes vacsorával vártak minket. Ezúton is szeretnénk megköszönni vendéglátóinknak a szíves fogadtatását :)
Másnap ragadozó madarak számára kihelyezett tetemek közelében egy fotós lesben töltöttük a napunk nagy részét. Még sötétben indultunk útnak, hogy a napfelkeltét  már beálcázva várjuk és ne zavarjuk meg a madarakat. Sajnos a sasok nem szálltak le, csak fent a termikekben szárnyaltak és az ölyvek sem fotózható helyre röppentek le :(  Így hát a varjak és hollók szórakoztattak minket.

Dolmányos varjak

Hollók

Röptében
 Még sosem láttunk ennyi hollót egyszerre, kb. 15 példány gyűlt össze. Úgy 6 óra várakozás után már éreztük, hogy nem lesz igazán szerencsénk és a nap is kezdett erős árnyékokat vetni, így fotózási szempontból már nem volt érdemes tovább bent kuksolni. Visszafelé a csodálatos időben megnéztük a keselyűsi  fekete gólya fészket, amibe 10 nappal később meg is érkezett az egyik lakó. Akit ez érdekel, nyomon is követheti őket a neten webkamerán.
Estére újra finom étekkel és borocskával fogadtak minket.
A harmadik napra Karesz sajnos belázasodott, így nélküle folytattuk hajnalban a Vén Duna partján a felfedező utunkat. A Cserta pataknál a jégmadár vadászatát szerettük volna megörökíteni, de az oly áhított siker sajnos itt is elmaradt, így bizakodva tovább bandukoltunk hátha sikerül valami nagyobb vadat becserkelnünk. Útközben több hód rágta fát is láttunk.

Hód forgácsolás nyomai
  A szél és az idő kedvezett számunkra, de valahogy igazán közel mégsem tudtunk férkőzni hozzájuk.

Ő ránk se nézett
 Na se baj, a hely akkor is varázslatos és lenyűgöző, és a tüdőtisztító friss levegőről nem is beszélve. Elhatároztuk, hogy mindenképpen újra ellátogatunk erre a csodás helyre, esetleg ősszel mikor színpompás az erdő és a szarvasbikák bőgése messziről átjárja az egész atmoszférát.
Már most kíváncsian várjuk a következő túránk eseményeit...