Mókuska

 Volt egy vörös mókusunk az Erzsébet-ligetben, aki a hideg beköszöntével látogatta etetőinket. Egyik reggel  is oda igyekezett szegényke ...
 Szemtanúja volt egy jó barátunk aki leírta a rövid történetét.
Zsigmond Tünde írása:

MÓKUSKA

Színtelen, ködös reggelen vágtunk át a ligeten. A megkopaszodott fák összehúzták magukat az őszi hidegben. A munkába induló kertvárosiak fázósan burkolóztak kabátjukba.  Akkor láttuk meg őt. Úgy éreztük kisütött a nap. Bozontos farkával, hirtelen mozdulataival mosolyt csalt arcunkra. Mókuska cikkcakkban szaladt le a fáról, s táncot lejtett az avarban. Az életöröm tánca volt, öntudatlan, magával ragadó. Az előttem siető őszes úr egy pillanatra meg is állt mellette, mi pedig kutyámmal, s a mellettünk haladó diáklánnyal lenyűgözve bámultuk.  Aztán Mókuska hirtelen eltűnt a látókörömből. Még csak fékcsikorgást sem hallottam.  A fehér autót azonban már  láttam elsuhanni. Az őszes úr hátrafordult, valamit magyarázott, legyintett és sietett tovább.  Nem akarta látni a haláltusát. Mókuska, élete színterén, a liget színpadán véres torokkal járta el  utolsó, kegyetlen táncát. Aztán csendben kimúlt. Melengető sugara, ahogy jött, olyan hirtelen tűnt el a ligeti fák fölött.

Zs. T

Mókuska
Fotó: Harangozó Adina

Ezt a szomorú történetet talán nem is lehetett volna szebben megfogalmazni. Sajnos sokan nem figyelnek oda a környezetünkben élő állatokra.