Barátkozunk...

Szabadidőnk nagy részét Szarvason töltjük, ahol közel vagyunk a természethez így jobban megfigyelhetjük a minket körülvevő állatvilágot. Mint látjátok a madarakhoz húz a szívünk, ezért mindig azon töprengünk hogyan segíthetnénk minél többet nekik. Emiatt alakult ki ebben az évben három különleges barátságunk is. Az első a Bütykös hattyúval esett, akivel már télen kezdődött az ismerkedésünk. Madáretetés kapcsán figyeltünk fel rá, hogy egyedül kóborol a hideg időben és elemózsia után kutat. Persze egyből vettünk neki kukoricát és megetettük. Hagytunk neki az iszapból kitüremkedő, laposabb kövön a hétre is elegendő táplálékot. Ezt majdnem minden hétvégén megismételtük. Szóltunk madárbarát ismerőseinknek is, hogy ha nem tudunk lemenni hozzá, vigyenek neki egy pár finom falatot. Annyira megszokta jelenlétünket, hogy az egyik havas hétvégén mikor kimentünk a stégre, hogy megnézzük merre járhat a hattyúnk, messziről turbóra kapcsolt és köhögős és nyakhullámozós üdvözlésbe kezdett :)

Hóesésbe érkezik felénk

  Erre össze is szorult a szívünk. Nincs is annál jobb érzés, mikor egy vadon élő állattal ilyen közeli barátság alakul ki. Kora tavasszal a nádégetéskor is velünk tartott és nem félt a tűztől sem, sőt még a csőrével a nádat is húzgálta. Ő így segített :)  Tavasszal már kimerészkedett hozzánk a partra és több mint két órát élvezhettük a társaságát.

Kareszék kommunikálnak :)

 Ezek szerint kíváncsi volt ránk. Ha horgásztunk akkor is mindig ott lebzselt körülöttünk. Nyár végére már a kezünkből is evett.

Bizalmas vacsi

  Természetesen idén télen is fogunk gondoskodni az etetéséről.

Naplementekor

Másik tollas barátkozásunk tőkés récékkel esett meg. Persze őket is a hasukon keresztül sikerült megfogni :)  Ők rendszeresen párban érkeztek és szívesen fogyasztották a kukoricát. A tojó volt a bátrabb, a hím gyakran csak vigyázott a társára és amikor ő már belakott, csak akkor fogadta el a táplálékot tőlünk.

Egon és Egonné

 Költési szezonban is gyakran megjelentek, akkor persze felváltva érkeztek hozzánk. Van egy kis kerti tavunk a madarak itatása miatt, amit ők is előszeretettel használtak. Nyáron már a siheder récék is beálltak a sorba. Volt, hogy egyszerre 27 vadkacsa érkezett a stég közelébe, ahol a terményes zsák várta őket.

Böbike az egyik legbátrabb

 A harmadik érdekesség egy galambbal történt. Az egyik hajnalban  horgászat közben ahogy kémleltük a tájat és a hangokat, egy galambra lettünk figyelmesek aki inni jött a Körös partra. Annyira le volt gyengülve, hogy az átrepülés helyett arccal a vízben landolt. Elkeseredetten próbált kievickélni, de fejecskéje beleakadt a szúrós ágakba, ahonnan egyedül nem tudott volna kiszabadulni. Karesz persze egyből sietett, hogy kimentse őkelmét. Gyorsan szárazra tette és terülj-terülj asztalkámat varázsolt neki, ahol köles, napraforgó, fénymag kukorica és búza volt a menü. Elkezdett csipegetni, de sajnos híg volt a széklete és zöldes. Ez bizony annak a jele, hogy éhezett és az epe nem megfelelően tudott működni. Nagyon megijedtünk, nem akartuk őt elveszíteni.

Portré Pupákról

 Tettünk ki neki vitaminos vizet is, hogy erőre kapjon. A lábán egy fémgyűrű volt, amit szám alapján beazonosítottunk.

A gyűrű

 2003-ban gyűrűzték Békésben. Felvettük a kapcsolatot a megadott gyűrűzővel, de sajnos ő már több mint öt éve nem foglalkozik galambokkal :( Tehát ő egy vadon élő madárka. Két napot töltött nálunk, megerősödött egyre jobban tudott repülni, amit folyamatosan próbálgatott.

Szemezgetünk :)

A házban reggelizés közben is figyeltük őt, egyszer csak azt vettük észre, hogy nyak nyújtogatva, kíváncsian keresgél minket. Gyorsan kimentünk hozzá, mire ő megnyugodva végigkémlelt minket és egy erőteljes szárnycsapással egy tisztelet félkörrel elrepült tőlünk. Kint hagytuk a tálkáit, hát ha visszatér hozzánk. Örömmel tapasztaltuk, hogy a következő két délután is meglátogatott minket és 1 órát is velünk töltött. Kívánjuk neki, hogy matuzsálemi kort érhessen meg.

Fotók: Harangozó Adina és Reszt Károly