Odú viziten

Már korábban meg kellett volna írnunk ezt a cikket, de sajnos nagyon sok elfoglaltságunk volt, lassan már 1 napra kevés nekünk 24 óra :(
Szóval csapjunk bele a közepébe, mert nem akarjuk magunkat ismételgetni. Mint tudjátok odútelepeink A, B, C, D típusú odúkból, kuvik odúkból, bankáknak szánt fészkelési alkalmatosságból, valamint bagoly és vércseköltőládából, fakusz és denevérodúból és veréblakótelepekből állnak.

A verebeknél nem mindig felhőtlen a szomszédi viszony :)

 Korábbi cikkünkben olvashattátok, hogy fecskefészkeket és fészekcsésze aljakat is helyeztünk ki tavasszal. Idén az enyhe tél miatt a kártevők, élősködők nagyon elszaporodtak, ami a terméseken is meglátszik. Ugyanakkor indokolatlanul sok volt a nyár folyamán a szúnyogirtás, amely nem csak a vérszívókat, de a hasznos rovarokat, bogarakat is elpusztította. Többször találkoztunk olyan fészekaljjal, ahol a szülők mérgezett táplálékkal etették meg fiókáikat, amit a kicsi, gyenge szervezetek nem éltek túl :( Odúellenőrzéseink során láttuk, hogy költési szezonban is vágják, ritkítják a fákat, bokrokat. Sajnos a társadalmunk csak az emberek kényelmét szolgálja és nem veszi figyelembe, hogy az állatokat kiszorítottuk az élőhelyükről, pedig ezért felelősséget kellene vállalnunk...
Odúink kb. 10%-át lódarazsak foglalták el, ami nagyon szomorú, mert a madarak elől elbitorolták a költésre szánt lehetőségeket. Igen agresszív és szapora rovarok és természetes ellenségük szinte nincs. Szóval igen nehéz ezektől az ízeltlábúaktól megszabadulni. Azért a nyár folyamán pár csatát vívtunk velük :)
Legnagyobb öröm és siker számunkra a nyaktekercs odúfoglalása volt. Már tavaly is láttuk a környéken őket, de még nem éreztek ambíciót a költésre. Idén a kezdetektől meg tudtuk figyelni őket. A mezei verebektől harcoltak ki maguknak 2 B típusú odút is. Mindkettőből szinte teljesen kitakarítottak, de végül csak az egyikbe tojták le a szinte csupasz deszkára a tojásaikat.

Nyaktekercs család

Nyaktekercs fiókák

  Fura, hogy ilyen "hányatott" körülmények a számukra megfelelőek. Nem úgy mint például a cinegéknél, akik szép rendezett, pihe-puha fészekben nevelgetik a fiókáikat. A nyaktekercsek félénkek és igen jól rejtőzködnek. Bár aki ismeri ezeknek a védett madaraknak a jellegzetes hangját, az azért észreveszi őket :) Főleg hangyákkal és bábjaikkal táplálkoznak, fészekaljukat is ezzel etetgetik. Gondoljunk bele milyen szorgalmas kis madarak, hogy ilyen apró falatokkal fel tudják nevelni a népes kis családjukat. A fiókák ha veszélyt éreznek mint a kígyó sziszegő hanggal tartják távol a betolakodókat, ezt még megspékelik tekergő mozdulatokkal is. Nagyon félelmetesek :)

Itt már alakul a rejtőzködő tollazatuk

D odúinkat seregélyek, C odúkat rozsdafarkúak és szürke légykapók, A odúkat kékcinegék, B-típusú odúkban cinege félék, csúszkák és verebek leltek otthonra.

Rozsdafarkú fióka

Kék cinege ifijonc

Seregély fióka

 Ez az év is sikeresnek mondható.
Fotók: Harangozó Adina és Reszt Károly

Barátkozunk...

Szabadidőnk nagy részét Szarvason töltjük, ahol közel vagyunk a természethez így jobban megfigyelhetjük a minket körülvevő állatvilágot. Mint látjátok a madarakhoz húz a szívünk, ezért mindig azon töprengünk hogyan segíthetnénk minél többet nekik. Emiatt alakult ki ebben az évben három különleges barátságunk is. Az első a Bütykös hattyúval esett, akivel már télen kezdődött az ismerkedésünk. Madáretetés kapcsán figyeltünk fel rá, hogy egyedül kóborol a hideg időben és elemózsia után kutat. Persze egyből vettünk neki kukoricát és megetettük. Hagytunk neki az iszapból kitüremkedő, laposabb kövön a hétre is elegendő táplálékot. Ezt majdnem minden hétvégén megismételtük. Szóltunk madárbarát ismerőseinknek is, hogy ha nem tudunk lemenni hozzá, vigyenek neki egy pár finom falatot. Annyira megszokta jelenlétünket, hogy az egyik havas hétvégén mikor kimentünk a stégre, hogy megnézzük merre járhat a hattyúnk, messziről turbóra kapcsolt és köhögős és nyakhullámozós üdvözlésbe kezdett :)

Hóesésbe érkezik felénk

  Erre össze is szorult a szívünk. Nincs is annál jobb érzés, mikor egy vadon élő állattal ilyen közeli barátság alakul ki. Kora tavasszal a nádégetéskor is velünk tartott és nem félt a tűztől sem, sőt még a csőrével a nádat is húzgálta. Ő így segített :)  Tavasszal már kimerészkedett hozzánk a partra és több mint két órát élvezhettük a társaságát.

Kareszék kommunikálnak :)

 Ezek szerint kíváncsi volt ránk. Ha horgásztunk akkor is mindig ott lebzselt körülöttünk. Nyár végére már a kezünkből is evett.

Bizalmas vacsi

  Természetesen idén télen is fogunk gondoskodni az etetéséről.

Naplementekor

Másik tollas barátkozásunk tőkés récékkel esett meg. Persze őket is a hasukon keresztül sikerült megfogni :)  Ők rendszeresen párban érkeztek és szívesen fogyasztották a kukoricát. A tojó volt a bátrabb, a hím gyakran csak vigyázott a társára és amikor ő már belakott, csak akkor fogadta el a táplálékot tőlünk.

Egon és Egonné

 Költési szezonban is gyakran megjelentek, akkor persze felváltva érkeztek hozzánk. Van egy kis kerti tavunk a madarak itatása miatt, amit ők is előszeretettel használtak. Nyáron már a siheder récék is beálltak a sorba. Volt, hogy egyszerre 27 vadkacsa érkezett a stég közelébe, ahol a terményes zsák várta őket.

Böbike az egyik legbátrabb

 A harmadik érdekesség egy galambbal történt. Az egyik hajnalban  horgászat közben ahogy kémleltük a tájat és a hangokat, egy galambra lettünk figyelmesek aki inni jött a Körös partra. Annyira le volt gyengülve, hogy az átrepülés helyett arccal a vízben landolt. Elkeseredetten próbált kievickélni, de fejecskéje beleakadt a szúrós ágakba, ahonnan egyedül nem tudott volna kiszabadulni. Karesz persze egyből sietett, hogy kimentse őkelmét. Gyorsan szárazra tette és terülj-terülj asztalkámat varázsolt neki, ahol köles, napraforgó, fénymag kukorica és búza volt a menü. Elkezdett csipegetni, de sajnos híg volt a széklete és zöldes. Ez bizony annak a jele, hogy éhezett és az epe nem megfelelően tudott működni. Nagyon megijedtünk, nem akartuk őt elveszíteni.

Portré Pupákról

 Tettünk ki neki vitaminos vizet is, hogy erőre kapjon. A lábán egy fémgyűrű volt, amit szám alapján beazonosítottunk.

A gyűrű

 2003-ban gyűrűzték Békésben. Felvettük a kapcsolatot a megadott gyűrűzővel, de sajnos ő már több mint öt éve nem foglalkozik galambokkal :( Tehát ő egy vadon élő madárka. Két napot töltött nálunk, megerősödött egyre jobban tudott repülni, amit folyamatosan próbálgatott.

Szemezgetünk :)

A házban reggelizés közben is figyeltük őt, egyszer csak azt vettük észre, hogy nyak nyújtogatva, kíváncsian keresgél minket. Gyorsan kimentünk hozzá, mire ő megnyugodva végigkémlelt minket és egy erőteljes szárnycsapással egy tisztelet félkörrel elrepült tőlünk. Kint hagytuk a tálkáit, hát ha visszatér hozzánk. Örömmel tapasztaltuk, hogy a következő két délután is meglátogatott minket és 1 órát is velünk töltött. Kívánjuk neki, hogy matuzsálemi kort érhessen meg.

Fotók: Harangozó Adina és Reszt Károly

Tiszavirágzás

Igazi felejthetetlen hungarikumnak számít a Tiszavirágzás, ami a folyó teljes szakaszán júniusban figyelhető meg. Fő rajzáskor több millió, míg utó rajzáskor csak pár tucat rovar jelenik meg. Tulajdonképpen ez a jelenség a kérészek násztánca naplementekor a víztükör felett.

Tiszai hangulatkép

 Ezen ízeltlábúak folyásiránnyal szemben tömegesen repülnek, általában este 18-21 óra között. A vízállás, a hőmérséklet és a légnyomás is befolyásolja, hogy mikor jön el az ideje az akár 3-4 évig is eltartó lárvaállapot elhagyásának. Lárvaként szerves törmelékekkel, algákkal táplálkoznak, de ismertek ragadozó fajták is. A hímek korábban vetik le lárva bőrüket, mert ők nem válnak rögtön párzóképesekké mint a nőstények.

Hártyaszerű lárva bőr

 Ők úgynevezett szubimágók lesznek, akiknek egy újabb vedlés szüksége ezen állapot eléréséhez. Ekkor csökevényes szájszervük lesz, mert nem táplálkozással töltik életük ezen rövid szakaszát, hanem csak a párkeresésre, párzásra és a peték lerakására koncentrálnak. A nőstény egyedek 7-8000 db petét juttatnak a víz alá, ahol lesüllyedve az aljzatba fejlődik ki a következő "virágzó" generáció. Majd a kimerült szülők tömegesen elpusztulnak és szőnyegszerűen borítják a szőke Tiszát. Ezzel igen fontos táplálékforrást biztosítanak a halaknak, békáknak, madaraknak.

 

Erdei pinty tojó zsákmányával

Fekete rigó tojó

Rozsdafarkú hím lesben állva

Fülemüle keresgél a vízparton

  Bár ők nem csak az elpusztult kérészeket fogyasztják, hanem a repdesőket, vibrálókat is elkapják, viszont ez nem befolyásolja az egyedfentartásukat, a tömeges létszámuk miatt.

Kérészek tánca

Az utolsó mosoly

 Ugyanakkor a vízszabályozás és szennyezés az igenis tizedeli ezeket a csodálatos élőlényeket. Emlékezzünk vissza a nagy ciánszennyezésre 2000-ben, akkor nem láthattuk a "virágzásukat". Pedig nászünnepük felejthetetlen élményt nyújt a nézelődőknek. Tiszta vizeinknél máshol is megfigyelhetjük őket pl.: a Tisza tónál, Körösöknél is.

Körösöknél

Ő egy vízre szállt angyal

 Szolnoknál egy varázslatos műalkotás is díszeleg a folyó partján a kérészekről.

Varga Gábor szobrászművész alkotása

 Egy szép magyar nótában is megfogalmazza Dancs Szilárd és Salacz Tibor a múlandóságukat.
                                            " Tavasszal a Tisza,mikor kivirágzik,
                                              Milliónyi kérész vize felett játszik.
                                              Egy sem él odáig, míg olvasok százig.
                                              Temető a Tisza, mikor kivirágzik."

Fotók: Harangozó Adina és Reszt Károly. Végül egy kis werk fotó rólunk :)

Tavaszi odúkihelyezés

   Jelenleg 254 db odúnk van kihelyezve több odútelepen. Ezeket folyamatosan karbantartjuk és tisztítjuk a madarak lehető legkisebb zavarásával. Budapesten, Szarvason és Békésszentandráson is helyeztünk ki fészkelési lehetőséget tollas barátainknak.
Számunkra fontos, hogy a sok kivágott fa miatt és az urbanizációból adódó leszűkült életterükön javítsunk.
Ezért idén tavasszal is több madárlakot raktunk ki,  B odúkat, C odúkat, vércse költőládát, fecske műfészkeket, búbos banka illetve kuvik odút és veréblakótelepet.

Fémlapozott B odú

C odú

Vércse költőláda

Banka odú

Fecske műfészek

6 lakásos veréblakótelep

 Valamint próba képen elsősorban a rozsdafarkúaknak, szürke légykapóknak, angliai példára pedig a rigó féléknek védettebb helyekre, biztonságosabb fészekcsésze kialakítására alkalmas aljzatokat készítettünk.

Fészekaljzatok

Aljzat kihelyezés

A költési szezon előtt több odútelepünk közelében kutyaszőr csomókat helyeztünk ki. Ezekből ők ügyesen pihe-puha fészket tudnak építeni a leendő kis családjuknak.

Jól látható a behordott kutyaszőr

Nagyon sok hasznos tanácsot tudtok olvasni az MME 40. évfordulójára kiadott könyvébe, melyben nagy örömünkre Adina három fotója is megjelent.

Gemenci erdőben jártunk

Ez a nagy ártéri erdő sok meglepetést rejt magában. Bár az idelátogató nem tudhat meg minden titkot az erdő sűrűjéről, mert nem barangolható be még engedélyekkel sem ez a nagy rengeteg. Mi februárban egy borús, esős napon kezdtük meg túránkat. Sikerült egy lovasszekérrel az egyik etető  útvonalat bejárnunk.

Manci és Márti útra készen

Felpakoltuk a kocsira a cuccunkat is :)

Először őzeket, majd szarvasokat, vaddisznókat és réti sasokat láttunk.

A levegő királyai

 Bár az idő nagyon kedvezőtlen volt a fotózásra, azért mindenképpen élmény a vadak közelében lenni. Nagyon nagy volt a sár, ami jócskán nehezítette illetve lassította az előrehaladásunkat. A két erős ló azért kitartóan húzott minket és az elemózsiával megrakott kocsit. 12 állomáson helyeztünk ki tápot és kukoricát az éhezők számára.

Boldogan csámcsogó

Őz

Őzbak

 A madarak is érezték már a tavasz közeledtét, így hangos dalukkal köszöntötték a rügyfakadást. Fakopáncsok, fekete harkályok, cinegék, csúszkák, fakuszok szorgosan keresgéltek a fák törzsein élelem után.

 fakopáncs

 A vaddisznó kocák már túl vannak az ellésen, a kis csíkos malackáik  fürgén követik anyjukat, ha valami furcsa neszt hallanak. Érdekes érzés vesz hatalmába minket, valahogy ez a nyugodt erdő mégis rengeteg életet, mozgást, hangot rejt magába, de jó is lenne ezeket mind felfedezni...

Szarvasbikák

Valaki figyel

 Estére kimerülten és éhesen érkeztünk a Bárka pihenőházba, ahol jó melegben ízletes vacsorával vártak minket. Ezúton is szeretnénk megköszönni vendéglátóinknak a szíves fogadtatását :)
Másnap ragadozó madarak számára kihelyezett tetemek közelében egy fotós lesben töltöttük a napunk nagy részét. Még sötétben indultunk útnak, hogy a napfelkeltét  már beálcázva várjuk és ne zavarjuk meg a madarakat. Sajnos a sasok nem szálltak le, csak fent a termikekben szárnyaltak és az ölyvek sem fotózható helyre röppentek le :(  Így hát a varjak és hollók szórakoztattak minket.

Dolmányos varjak

Hollók

Röptében

 Még sosem láttunk ennyi hollót egyszerre, kb. 15 példány gyűlt össze. Úgy 6 óra várakozás után már éreztük, hogy nem lesz igazán szerencsénk és a nap is kezdett erős árnyékokat vetni, így fotózási szempontból már nem volt érdemes tovább bent kuksolni. Visszafelé a csodálatos időben megnéztük a keselyűsi  fekete gólya fészket, amibe 10 nappal később meg is érkezett az egyik lakó. Akit ez érdekel, nyomon is követheti őket a neten webkamerán.
Estére újra finom étekkel és borocskával fogadtak minket.
A harmadik napra Karesz sajnos belázasodott, így nélküle folytattuk hajnalban a Vén Duna partján a felfedező utunkat. A Cserta pataknál a jégmadár vadászatát szerettük volna megörökíteni, de az oly áhított siker sajnos itt is elmaradt, így bizakodva tovább bandukoltunk hátha sikerül valami nagyobb vadat becserkelnünk. Útközben több hód rágta fát is láttunk.

Hód forgácsolás nyomai

  A szél és az idő kedvezett számunkra, de valahogy igazán közel mégsem tudtunk férkőzni hozzájuk.

Ő ránk se nézett

 Na se baj, a hely akkor is varázslatos és lenyűgöző, és a tüdőtisztító friss levegőről nem is beszélve. Elhatároztuk, hogy mindenképpen újra ellátogatunk erre a csodás helyre, esetleg ősszel mikor színpompás az erdő és a szarvasbikák bőgése messziről átjárja az egész atmoszférát.
Már most kíváncsian várjuk a következő túránk eseményeit...